Bushcraft, woodcraft, woodlore, scoutcraft… sok egzotikus kifejezés, amitől az embernek megfájdul a feje. Pedig manapság mindegyik nagyon hasonló jelentéssel bír, amihez talán a magyar „erdei életmód” áll a legközelebb.
Mielőtt elmagyaráznánk az egyes angol kifejezések közötti etimológiai különbséget (az érdeklődőknek a cikk végén), keressük azt, ami mindegyiket összeköti: ezek a természetben való létezéshez szükséges készségek és tapasztalatok, mint például a táborozás, vadászat, gyűjtögetés, tűzrakás, fafeldolgozás, szerszámkészítés, gyógyászat, tájékozódás a terepen stb. A bushcraft lehet rövid távú (néhány nap), hosszú távú (néhány hónap), vagy akár életmód is (tartós élet a természetben). Ezek valójában azok a készségek, amelyek lehetővé tették őseink számára, hogy a lehető legkényelmesebben létezzenek a természetben. Ma azonban többnyire inkább szabadidős tevékenységek és hobbik kérdése.
A bushcraft talán legismertebb népszerűsítője a brit oktató és könyvszerző, Ray Mears, akinek televíziós műsorai nagyon népszerűvé váltak, és világszerte elterjesztették a bushcraft ismeretét. Ray Mearst gyakran hasonlítják egy másik brit népszerűsítőhöz, Bear Gryllshez. Az összehasonlítás azonban gyakran hibás feltételezésen alapul: míg Ray Mears a bushcrafttal foglalkozik, Bear Grylls inkább a túlélési technikák mestere (angolul „survival”), amelyeknek más a célja: a lehető leggyorsabban visszatérni a civilizációba, pl. repülőgép-szerencsétlenség, hajótörés vagy az erdőben való eltévedés után. Aki túlél, az nem akar a természetben lenni, mert számára az abban a pillanatban fenyegetést jelent. Ezzel szemben a bushcraft a természetben való lehető legkényelmesebb, önellátó létezésről szól, a természeti erőforrások és lehetőségek felhasználásával.
Hogy a bushcraft nemcsak tapasztalt kalandorok, túlélési szakértők és volt katonák számára való tudomány, azt Jan Malůšek bizonyítja, egy huszonöt éves brnói építészhallgató, aki szabadidejében már több mint hat éve intenzíven foglalkozik bushcrafttal. Mesélt nekünk szenvedélyéről és fényképeket is biztosított (a cikkben szereplő összes kép az ő kalandjaiból származik):
Hogyan írnád le a bushcraftot?
Egyszerűen fogalmazva, a bushcraftot a természet megismeréseként élem meg azokon a mesterségeken és készségeken keresztül, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy benne éljünk. Véleményem szerint azzal kezdődik, hogy valaki önként úgy dönt, elhagyja a civilizációt, és elindul megismerni a természetet, megtanulja belőle kinyerni az összes erőforrást, majd azokat felhasználni az élethez. És mivel mindezt őseink évszázadokon át gyakorolták és tökélyre fejlesztették, mondhatjuk, hogy a bushcraft az ősi mesterségek és készségek tudatos elsajátítása, amelyek a természetből fakadnak és ismét a természet felé mutatnak.
Számodra a bushcraft inkább hobbi vagy életmód?
A bushcraft mint filozófia elválaszthatatlanul megnyilvánul a mindennapi életben. A természethez és a világhoz való viszonyról szól. A megismerés és a tanulás vágyáról, hogy az életem teljesebb és könnyebb legyen. A gyakorlatban nevezhetjük hobbinak, ha városban lakunk, és időnként kimegyünk a természetbe különféle technikákat kipróbálni. Ha önellátó módon élek egy erdei tanyán, ugyanúgy, mint őseim, nap mint nap használom a bushcraftot. Akkor az már nem hobbi, hanem élet. És ezt szeretném egyszer elérni.
Mi vezet arra, hogy időt tölts a civilizáción kívül, és természeti készségeket tanulj?
A nyugalom keresése az emberek zaja és rohanása elől. És a vágy a körülöttem lévő valódi világ és önmagam megismerésére. Nem csak a számítógép képernyőjén és a túlgépesített nyugati civilizáción keresztül. Egy olyan civilizációban, amely látszólagos jólétben él, ahol senki sem kérdezi: hol és hogyan élt, halt meg és dolgozták fel azt a sok rózsaszín húst a szupermarketben? Honnan folyik az ivóvíz a csapokba, vagy hová tűnik minden, amit gondtalanul kidobok a szemetesbe?
Jobban érzed magad „otthon” a természetben, mint a városban?
Mindkettőnek megvan a maga varázsa, és mindkettőre szükségem van a boldog élethez. Építészként próbálom keresni az utakat, hogyan lehet a természet és a város közötti határt elmosni. Minden egyes új növénnyel az erkélyen lévő ládában, a tömörfából készült bútorokkal vagy a rétről gyűjtött szárított gyógynövényekkel egy darabka tiszta természetet viszek a (jelenlegi) városi otthonomba, és ez örömet okoz. És fordítva, a természetben való barangoláskor szívesen viszek magammal néhány „hi-tech” felszerelést a civilizációból, ami hasznos számomra.
Milyen készségeket foglal magában a bushcraft? Te mit tudsz?
Mit tudok? Jelenleg elég biztos vagyok a tűzrakásban tűzszerszámmal, az alvásban bármilyen évszakban és terepen, a tájékozódásban a civilizáción kívül, a víz megszerzésében, a technikai hegymászó felszereléssel való munkában és a hegymászás alapjaiban. Kovácsoltam magamnak egy vadászkést rétegelt acélból, vizet, tüzet és olajat nyertem nyírfából, megtanultam halat, nyulat, csirkét és madarakat feldolgozni, saját gyümölcsöt és zöldséget termesztettem.
Mit tervezel még megtanulni?
Még mindig kezdőnek érzem magam. Annyi minden áll még előttem, amit meg kell tanulni, ki kell próbálni, bizonyítani, hogy azt hiszem, egy egész életre elegendő. :-) Készülök íjat készíteni kőrisből (már szárad a törzs a pincében), elsajátítani a tűzrakás technikáit íjjal és kézi fúróval (tűzrakás íj és tenyér segítségével, a szerző megjegyzése), tanulni a kovács-, asztalos- és fafaragó mesterséget. Aktívan részt akarok venni egy nagyobb állat (sertés, bárány, borjú) levágásában és feldolgozásában, megtanulni a bőrcserzést, saját szőrméket és bőröket készíteni, majd azokból hasznos tárgyakat (övet, kulacsot, késtokot stb.) készíteni.
A bushcraft extrém élményeket jelent a túlélés határán? Bárki képes rá?
Általánosságban elmondható: Ahogy csinálod, olyan lesz. :-) Merem állítani, hogy a bushcraft szinte mindenki számára való. Hogy mennyire teszed „hardcore”-rá a természetben töltött idődet, az már rajtad múlik. Azt hiszem, az egyetlen feltétel egy bizonyos kézügyesség. Akinek azonban ez nem adatott meg, az türelemmel és gyakorlással megszerezheti. A bushcraftban érvényes: Soha ne add fel!
Nehéz a cseh természetben élni?
A cseh természet nagy részének nincs sok köze az igazi vadonhoz. Az egyetlen „veszély” a faunából az erdeinkben talán a (túlszaporodott) vaddisznó, amelynek az étlapján amúgy sem szerepelsz. Utazásaim során azt is felismertem, hogy nehéz nálunk igazán eltévedni, mert minden sarkon találsz egy falut, erdészházat vagy tanyát.
Tehát a csehországi természetet nem tartod veszélyesnek?
Hogy is mondjam. A „élés” és a „túlélés” közötti határ általában sokkal kisebb, mint ahogy azt gyakran gondoljuk. Elég egy téli kiránduláson a Šumaván beleesni a folyóba: hirtelen vizes lesz a ruhád, az összes felszerelésed és a mobilod sem működik. A hőmérséklet éjszaka nulla alá süllyed, és a békés kirándulás rémálommá válik. Vagy kemény, de erősítő élménnyé, ha tudod, hogyan tartsd magad melegen és hogyan szárítsd meg a dolgaidat.
De itt válsághelyzetekről beszélünk…
Igen. Ha nem történik baleset, általánosságban elmondható, hogy a cseh természet még a tudatlan látogatóval szemben is nagyon elnéző. Másrészt, annál jobb környezetünk van a tanuláshoz. Nem áll fenn a veszélye, hogy az első táborozáskor megesz egy medve, vagy -40 °C-ban megfagyok. :-) És kevés ország büszkélkedhet a világon ilyen változatos átalakulásokkal az év körforgása során. Így Csehországban júliusban a Litovel melletti vagy a Soutok környékén szubtrópusi esőerdőt szimulálhatunk, februárban pedig az Óriás-hegységben Svédország körülményeit élhetjük át. Ezt kellene megfelelően értékelnünk.
Mesélj a legérdekesebb élményeidről.
Amikor naplemente után sikerül csak tűzszerszámmal meggyújtanod a taplót egy kis fűcsomóból, amit egyedüliként találtál a félméteres hótakaró alatt, és egész nap a saját testhőddel szárítottad, az igazán melengeti a szívedet. Annak a felismerése, hogy nincs olyan nap, amikor ne tudnék tisztességesen éjszakázni a civilizáción kívül, szintén önbizalmat ad. Ezt idén februárban erősíthettem meg, amikor a hőmérséklet éjszaka -20°C-ra süllyedt. Folyókban gázolás, sziklafalakon ereszkedés, fák koronájába mászás, bozótosokon való átvágás, sárban kúszás… mindez kitolja a határaidat, és megmutatja, hogy a természet megállíthat-e vagy sem.
Tehát a bushcraft a természettel való küzdelemről vagy a harmóniában való együttélésről szól?
A második lehetőség felé hajlok. De tudatosítani kell, hogy a természet mint olyan, nem egy rózsaszín kert. A táplálékláncok ennek ékes bizonyítékai. A természetben minden születik, él, szaporodik és meghal. Ez egy végtelen ciklus. Harmóniában élni a természettel azt is jelenti, hogy ölni, vágni, szántani és faragni kell. Különben nem élnénk túl. Hiszem azonban, hogy mindent tiszta szívvel lehet cselekedni. Úgy gondolom tehát, hogy olyan mértékben élhetünk harmóniában a természettel, amilyen mértékben értjük és képesek vagyunk megérteni azt.
Tehát a bushcraft kíméletes a természettel?
Ez minden egyéntől függ. Kivághatsz egy egész fenyőcsemetét az erdőiskolában, vagy ugyanazt a fát megszerezheted egy kifejlett fenyő alsó ágainak levágásával. Leszedheted az összes gyógynövényt a réten, mint egy kombájn, vagy hagyhatod minden harmadikat a méheknek és a saját megújulásnak. Ugyanez a helyzet a tűzzel. Miért nem hirdetett senki évszázadokon át (kivéve kivételeket) tűzrakási tilalmat az erdőben? Mert az emberek tudtak bánni a tűzzel. Nem csoda, hogy ma pl. ez a tilalom általánosan érvényes. Otthon már csak a termosztát fejét tekerjük a fűtésen az ablak alatt. Hogy visszatérjek a kérdéshez… a bushcraft egy fenntartható életmód. Annyit veszek el a természetből, amennyire szükségem van, és minden, a használat után, visszakerül a természetbe. A bushcraft a természet szeretetéről is szól. Ha szereted, gondoskodni fogsz róla, nem bántani. Tehát, igen, a bushcraft globális szempontból egyértelműen az egyik legkíméletesebb életmód a Földön.
Lehetséges a „természeti készségekkel” a természeten kívül is foglalkozni?
A bushcraft, különösen a haladóbb, nem feltétlenül követeli meg a természetet. Éppen ellenkezőleg. Kést üllő és szén nélkül nehéz kovácsolni. :-) Természetesen minél több kapcsolatban vagy a természettel, annál könnyebben és természetesebben megy minden. De ülhetsz a házad küszöbén és faraghatsz íjat, építhetsz kenyérsütő kemencét a kertben, vagy tanulhatsz mászni műfalon. A fontos az, hogyan közelítesz a bushcrafthoz, nem az, hol gyakorlod.
Egyedül foglalkozol a bushcrafttal?
Töltöttem néhány napot a természetben egyedül azzal a gondolattal, milyen nagyszerű lesz, hogy kipihenem magam mindentől és mindenkitől, és élvezem a természetet. De az ellenkezőjét tapasztaltam. A magány szomorú, túl csendes. Senkinek sem mondhatod el, mennyire tetszik itt, senkivel sem oszthatod meg a naplemente gyönyörű látványát. A magány bezárja az embert. Valakinek ez megfelelhet, nekem nem. Tehát nem ilyen hosszú ideig. Ezenkívül jó több emberrel útnak indulni, akikben teljesen megbízhatsz, már csak azért is, mert a bushcraft egyáltalán nem könnyű, és gyakran egy plusz pár kéz nagyon jól jön. Személy szerint a feleségemmel (aki ugyanúgy rajong a dologért), a testvéremmel és néhány jó barátommal foglalkozom bushcrafttal.
Milyen forrásokból merítesz?
Az első könyv, amiből tanultam, a „túlélési biblia”, a SAS – Túlélési kézikönyv John Wisemantől. Hihetetlen tudásából a mai napig merítek. Aztán a Túlélés! és Harc! könyvek Len Cacuttól. Letöltöttem a Túlélés törvényei és a Túlélés a vadonban Bear Gryllstől összes részét, amelyeket a mai napig érdeklődéssel nézek és sok jegyzetet készítek. Néhány évvel később egy barátom ajánlására felfedeztem a szintén híres (Csehországban valamivel kevésbé ismert) Ray Mearst. Azok a kulcsfontosságú részletek, amelyeken minden kísérlet sikere vagy kudarca múlik, általában nem férnek bele a sorozatba. Részletesebb útmutatókat többnyire a YouTube-on találtam. Itt mindenképpen megemlíteném példaképként Míla urat a Primitív készségek csatornával, Petr Bear-t vagy Marek Chlíbeket. Szeretnék velük egyszer személyesen találkozni és „élőben” tanulni.
Mit jelent „jónak lenni” a bushcraftban?
Ez a csodálatos a bushcraftban. A világ legtöbb tudományágának szüksége van bírókra, bizottságokra vagy döntőbírókra, hogy eldöntsék, mennyire vagy jó ebben vagy abban. A bushcraftban az egyetlen és legszigorúbb bíró maga a természet. Semmit sem ad ingyen, nem lehet megkerülni vagy megvesztegetni. Vagy tudsz valamit, és működik, vagy nem. Többnyire nincs köztes állapot. És mint mindenre, itt is érvényes: csak gyakorlással lehet elérni a tökéletességet.
A bushcraft minőségi felszerelésen és „modern” eszközökön alapul, vagy csak a természeti erőforrásokra támaszkodsz?
Nem vagyok elkötelezett „ősember”, és szívesen hordok magammal minőségi felszerelést, amiben meg lehet bízni. A mesterségesen gyártott felszerelés egyes előnyeit egyszerűen nem éred el természeti anyagokkal, még ha a legjobbak lennél is. De ha Softshellbe és Gore-texbe öltözöl, sugárhajtású öngyújtóval, lámpával, felfújható derékaljjal és sátorral, főzővel és edényekkel stb. szerelkezel fel, nem vagyok biztos benne, mennyire leszel kapcsolatban a természettel és mit tanulsz meg tőle igazán… Hiszek az ésszerű középutat. A pamut nálam még mindig győz a ruházatban, de a gore-tex széldzseki a hátizsákomban van szükség esetére, és így tovább. Ma a bushcrafton keresztül visszatérünk őseink életéhez, de nem vagyunk tőle függőek. Ebben látom a fő fontos különbséget. Amit tudunk, azt előállíthatjuk. Élhetünk harmóniában a természettel, kíméletesen, ökológiailag, felelősségteljesen, és mégis megvan a luxusunk, mint az elektromos energia és minden, ami abból számunkra következik. A gyökerekhez való szigorú visszatérést, ugyanúgy, mint a modern technológiai vívmányok iránti megszállottságot, nem tartom előremutató útnak.
Függelék - a kifejezések jelentése és eredete:
Woodcraft a 14. századból származik Angliából, és jelöli: az erdei környezetben való léttel, erdészettel és faeszközök készítésével kapcsolatos készségeket. [forrás]
Scoutcraft szinonim jelentéssel bír, és valószínűleg a 18. századi Amerika gyarmatosításából származik. [forrás]
Woodlore szinonim jelentéssel bír, a legrégebbi fennmaradt feljegyzés a 19. század végéről származik.
Bushcraft a 19. századból származik Ausztráliából, és eredetileg jelöli: a bozótban (ausztrál tájtípus) való léttel kapcsolatos készségeket. Ma szinonimaként használják az előző kifejezésekhez. [forrás]
