Marcel-t az El Mundo utazási blogról ismerhetitek, ahol megosztja olvasóival élményeit, inspirációit és praktikus információit, de más utazókkal készült interjúkat is. És mivel hamarosan újabb kalandra indul, kiderítettük, mik a tervei és mi az, ami nélkül nem indul útnak.
Az utazás annyira a szíved csücske lett, hogy blogot kezdtél írni róla. A jegyzeteid elsősorban mások inspirálását szolgálják, vagy egyfajta utazási naplóként funkcionálnak a saját igényeidre szabva?
Ez nagyjából 50-50. Örülök, ha egy kezdő utazó olvassa a blogot, és inspirációt merít belőle, vagy a blogom alapján tervezi meg az útját. Örömömre írok, és érdekes évek múltán visszaolvasni a saját történeteimet.
Jelenleg megint készülsz valahová. Elárulod, mikor és hová, és miben lesz ez az út más, mint az előzőek?
2018 elején repülök a perui Limába, és onnan egy közel 5000 km-es, három hónapos útra indulok a kontinens déli része felé. Abban lesz más, hogy ez lesz a leghosszabb és legbátrabb utam. Egyedül vágok neki, minden lehetséges közlekedési eszközzel. Nagyon várom Patagóniát, amit kerékpárral szeretnék bejárni, valamint a magas andoki hegyek és vulkánok meghódítását. Ezenkívül az út során egy utazási könyvet is szeretnék írni.
Egy hosszú út alapos tervezést igényel. Mennyi ideig készülsz rá, és mit foglal magában egy ilyen felkészülés?
Őszintén szólva, ahogy öregszem, egyre többet készülök. 7 éve a nyári szünetben elmentem dolgozni Floridába. Pár nap után hívott egy barátnőm Alaszkából, hogy menjek hozzájuk dolgozni. Fogtam az útlevelem, és másnap fürdőnadrágban és pólóban vacogtam az anchorage-i repülőtéren. A három hónapos dél-amerikai utamat már majdnem egy éve tervezem. Az egész a fizetés nélküli szabadság iránti kérelemmel kezdődött, repülőjegy-foglalással, oltásokkal, felszerelésvásárlással, a hálózsáktól a víztisztító tablettákig. A hátizsákom csak 60 literes, és mindent beletuszkolni, amire szükségem van, igazán nagy kihívás lesz.
Van olyan dolog, ami nélkül soha nem indulnál el sehová?
Indulás előtt mindig ellenőrzöm, nálam van-e az útlevelem, a telefonom és a bankkártyáim. Minden más bárhol megvásárolható. Ezenkívül mindig magammal viszem az utazós ingemet, ami mindenhová elkísér.
Mikor jöttél rá, hogy az utazás az, ami kiteljesít?
Talán az első, 5 évvel ezelőtti perui utam során. Addig csak Európában utazgattam, és egy évet töltöttem az USA-ban szakmai gyakorlaton. Peru azonban valószínűleg egy „életre szóló élmény” volt. Hirtelen éreztem, mennyire más a nyugati világunk, és hogy a normalitás nagyon relatív. Csak egy életünk van, és a legtöbben olyan dolgok után hajszolódunk, amikre nincs is szükségünk, vagy csak társadalmi státusz miatt birtokoljuk őket. Az utazás számomra a szabadság óriási érzését adja. A hátizsákomban van az egész életem, és mégsem hiányzik semmi.
Melyik utazási élményed volt eddig a legintenzívebb?
Nehéz megmondani, melyik volt a legintenzívebb. Talán azok az élmények, amikor féltettem az életem. Burmában motorbalesetünk volt. A taxisunk nem vette be a kanyart, és egyenesen a betonfalnak csapódtunk. Azokban a másodpercekben lepergett előttem az életem. Szép élményeim vannak Costa Ricáról, ahol meglátogatott egy szlovákiai barátom, aki a fák koronájában épített házat. Három napot töltöttünk vele a costa ricai dzsungelben, és hallgattuk az élettörténeteit. Erős élmény volt a barna cápákkal való úszás. A kalózunk bedobott egy darab húst a vízbe, és amikor a cápák nem reagáltak, csak annyit mondott, hogy jóllaktak, és biztonságos.
Azon kívül, hogy szeretsz utazni, fizetős tanácsadással is foglalkozol. Lehetséges-e manapság, amikor minden információ ingyenesen elérhető az interneten, meggazdagodni belőle, vagy legalább megélni?
Vannak utazók, akik tanácsadásból élnek, és néhány külföldi blogger, aki a blogján keresztül meggazdagodott. Az én tanácsadásomat főleg barátok és ismerősök veszik igénybe, akiktől természetesen nem kérek semmit. A legnagyobb bevételt a cikkírás és a kereskedelmi cikkek publikálása jelenti.
A „Travel more, buy less” mottód a minimalizmus iránti vonzalmadról tanúskodik. Abban egyetértünk, hogy az élmények értékesebbek az anyagi dolgoknál. De szerinted szükséges-e értük a fél világot átutazni? Nem kellene-e inkább az embereknek megtanulniuk örülni a mindennapi apróságoknak és élvezni a természet szépségét a környezetükben? Hiszen például a szlovák hegyek is olyan szépek…
Teljes mértékben egyetértek. Örülni kell az apróságoknak, és én ezt minden nap eszembe juttatom. Liptóból származom, és nagy tisztelettel és megbecsüléssel viseltetek a szlovák hegyek iránt. Ezért minden évben több hetet töltök a Tátrában. Mindig is lenyűgöztek a távolságok, a természet és a magas hegyek. Dél-Amerika a szívem csücske, főleg a kultúra, a természet és a spanyol nyelv miatt, amit nagyon szeretek. Patagónia, ahová készülök, gyerekkorom óta nagy álmom, és úgy gondolom, most jött el az ideje, hogy valóra váltsam ezt az álmot.
Köszönöm az idődet és a készségedet, és jó utat kívánok!
Értékelnétek ajándékötleteket, amiknek a testestől-lelkestől kalandorok garantáltan örülnének? Marcel-t az útra Nalgene kulaccsal és bevált Deuter márkájú kiegészítőkkel szereltük fel.
