Lehet, hogy Marek Slobodník neve ismerősen cseng. Nem is csoda, hiszen a sárga Trabant-cirkusszal már bejárta Dél-Amerikát és Ausztráliát, tavasszal pedig Ázsia meghódítására készülnek.
Afrikát a Trabantok már régen átszelték, így Marek is szerette volna valóra váltani gyermekkori álmát, és meghódítani a fekete kontinenst. Öt másik barátjával együtt úgy döntöttek, hogy stílusosan teszik ezt – kismotorokon. Őrült ötletnek tűnik? Az is volt!
Ezek a pokoli gépek ugyanis tele vannak meghibásodásokkal, és más közlekedési eszközökhöz képest őrülten lassan haladnak. A dombok és a homok a legnagyobb ellenségeik. Nem csoda, hogy a legtöbben hitetlenkedve rázták a fejüket az ötlet hallatán, hogy Afrikába vigyék őket.
Mi azonban összeszedtük minden bátorságunkat, és útravalóul odaadtuk Mareknek két pandánkat, Hakunát és Matatát. Bár kevesen hittünk benne (sőt, maguk a fiúk sem), fél év alatt legyőzték Afrikát, és teljes létszámban érkeztek meg a célállomásra, a Dél-afrikai Köztársaságba.
Természetesen alaposan kifaggattuk Mareket, így most első kézből élvezheted az élményeit.
Az utazás megfelelt az elvárásaidnak?
Nem voltak elvárásaim, egyszerűen csak kíváncsi voltam, milyen Afrika. Főleg minden egyes országról, ahová beléptünk, mást gondoltam, mint amit végül tapasztaltunk, és ez csak megerősítette, hogy nem lehet arra hagyatkozni, amit az ember az interneten olvas. Afrikát egyszerűen látni kell, és a saját bőrödön megtapasztalni.
Afrika egy nagyon sajátos kontinens. Olyan volt, amilyennek elképzelted?
Ahogy az előző kérdésnél említettem, valójában teljesen más volt. Főleg minden egyes ország teljesen más volt, mint hittem. Például Etiópiától tartottunk, és azt hiszem, nem ismerek jobb embereket a szudániaknál, ellenben Etiópiát nagyon vártuk, és részben azért mentünk a keleti partvonalon, hogy meglátogassuk ezt az országot. Végül pedig minél hamarabb menekültünk onnan.
Milyen problémákat kellett megoldanotok az út során?
Kellemesebb problémákat, mint otthon. Többnyire csak szerelni, tisztítani kellett valamit, vagy a határokon papírmunkát végezni. De természetesen voltak szélsőséges helyzetek is, néhányszor nem tudtunk benzint szerezni, voltak sérülések vagy betegségek. Főleg azt hiszem, hogy egy őrangyal vigyázott ránk, és mindig mindent sikerült megoldanunk.
Melyek voltak a legjobb helyek? Mi nyűgözött le titeket a legjobban Afrikában?
Nehéz válaszolni egy ilyen kérdésre, sok csúcshely volt, de engem Mozambik fogott meg a legjobban: a végtelen strandok, a kókuszdiók és a hihetetlenül jó emberek.
Azt mondják, aki egyszer megismeri Afrikát, az vagy beleszeret és folyton vissza kell térnie, vagy soha többé nem akar visszamenni. Te hogy vagy ezzel? Beleszerettél?
Nem szerettem bele, de nem mondhatom, hogy soha nem térek vissza. Még van mit nézni és felfedezni.
Kiemelnél egy legerősebb élményt az útról?
A mozambiki kórházban, amikor Ester, egy portugál gyökerekkel rendelkező helyi nő meglátott minket, és úgy kezdett gondoskodni rólunk, mint a fiai. Ez volt eddig a legerősebb élményem az összes utazásom közül, könnyek szöktek a szemembe attól, hogy valaki képes így gondoskodni egy idegenről, mintha a saját fia lenne.
És mi a helyzet a pandáinkkal, Hakunával és Matatával, hogyan érezték magukat Afrikában?
Eleinte mindenhová együtt mentek, aztán Matata úgy döntött, hogy inkább biztonságban lesz a csomagokban, a bátrabb Hakuna pedig végig Milan motorjának lámpáján utazott. Pár alkalommal majdnem elrabolták, de túlélték, és nagyon élvezték, már most újabb útra vágynak. :)
Mi volt a legmegerőltetőbb?
Átkelni Etiópián, fizikailag és lelkileg is. Hatalmas hegyeken keltünk át, és ki kellett térnünk a kövek elől, amiket az emberek dobáltak felénk.
Sikerült mindent megvalósítanotok, amit terveztetek?
Azt hiszem, igen. Az eredeti terv az volt, hogy legalább a Kilimandzsáró alá eljussunk, és mivel ment, egészen Fokvárosig húztuk, szóval többet teljesítettünk, mint akartunk. :)
Mit tervezel most? Merre veszik az irányt a kismotorok kerekei?
Most az előadáson fogunk dolgozni, vágjuk a filmet, és a következő útról még nem gondolkodtam, de biztosan lesz. Most az a legfontosabb, hogy megmutassuk mindenkinek, milyen volt az út, és hogyan néz ki Afrika valójában.
És ti? Szurkoltatok a fiúknak, vagy szkeptikusak voltatok az útjuk sikeres befejezésével kapcsolatban? Várjuk a hozzászólásaitokat.
