Afrika gyöngye: Mit ne hagyj ki marokkói utazásod során?

Marokkóban járni és nem ellátogatni Marrákesbe bibliai méretű bűn lenne. Marrákes, vagy ahogy más néven hívják, a „dél vörös gyöngye", Marokkó egyik leglátogatottabb városa. Mindezt elsősorban a fő látványosságnak köszönheti – a színekben és hangokban bővelkedő egzotikus piacnak a Jemaa el-Fna téren, amely alkonyatkor szabadtéri utcai színházzá változik. Fakírok között sétálhatsz táncoló kobrát látva, miközben az utcai árusok ízletes ételei és válogatott marokkói specialitásai támadják ízlelőbimbóidat.

Nincs is jobb, mint madártávlatból szemlélni ezt a forgatagot. Mindenképpen látogass el a kávézók és éttermek számos teraszának egyikére, ahol egy alkoholmentes ital vagy berber whisky mellett élvezheted a csillagok alatti csodálatos színház látványát.

Talán furcsának tűnhet, hogy bár Marokkó muszlim ország (tehát nem fogyasztanak alkoholt), mindenhol a „berber whisky" említésével találkozol. Ebben az esetben valójában nem alkoholról van szó, hanem csak egy vicces elnevezésről. Ez egy rendkívül édes, mentás zöld tea, amelyet Marokkóban mindenhol fogyasztanak, és sok helyi meg fog hívni téged is egy ilyen „mentateára". Illik elfogadni a meghívást, és egy pohár tea mellett elbeszélgetni a helyiekkel.

Marokkó legszebb városai közé tartozik Fez, méghozzá teljesen jogosan. Ami turisták ezreit vonzza ide, az az óváros, azaz a medina el-Bali, amely hatalmas falak mögött rejtőzik. Már a híres kék Bab Boujeloud kapun áthaladva, mintha varázsütésre a középkorban találnád magad.

Azt mondják, aki nem tévedt el a medinában, az nem is járt Marokkóban. A fezi medina kilencezer sikátora közötti útvesztőben biztosan nem lesz nehéz eltévedni. Itt élheted át az igazi Marokkót. Nyüzsgés, élénk színek, számtalan illat, de szag is. Fezt ugyanis a híres cserzőműhelyek is híressé tették, amelyeket már több száz méterről megérzel. A bőráruüzletek kilátóteraszairól az árnyékból figyelheted, ahogy a marokkóiak derékig a színes kádakban állva mossák a legkülönfélébb színű bőröket.

Mintha egy másik Marokkóba csöppennél a kis hegyi városka, Chefchaouen látogatásakor. Marokkó északi részén, a Rif-hegység lábánál rejtőzik ez a kék gyöngy, amely elvarázsol hihetetlenül kék medinájával (a medina az észak-afrikai városok óvárosának általános elnevezése). A házak, járdák és lépcsők itt a kék minden árnyalatában pompáznak – az azúrkékestől a nyári éjszakai égboltra emlékeztető sötétkékig.

Nincs is jobb, mint bolyongani ebben a kék sikátorlabirintusban és gyönyörködni. Hasonló látványban valószínűleg máshol nem lesz részed. Az érdekes festés állítólag zsidó menekülteknek köszönhető, akik úgy hitték, ha valami kékre nézel, többet gondolsz az égre és Istenre is.

Egy másik csodálatos élmény az éjszakát a sivatagban tölteni, a fejed felett milliárdnyi csillaggal. Homokdűnéket Marokkó több pontján is találhatsz. A leghíresebbek közé tartoznak a merzouga-i dűnék, amelyek Erfoudtól körülbelül 50 kilométerre délre, egy kőhajításnyira az algériai határtól fekszenek. Tevéken is elindulhatsz valamelyik berber faluba, és megpróbálhatsz legalább egy pillantást vetni e sivatagi nép életébe, és kiélvezni az aranyszínű homok végtelen dűnéire nyíló kilátást.

A sivatagba vezető úton egy másik érdekes megálló lehet Ouarzazate kisvárosa, amely elsősorban marokkói Hollywoodként vált híressé. Itt találhatók azok a filmstúdiók, amelyek olyan filmeknek adtak helyszínt, mint a Gladiátor, az Asterix és Obelix, A Nílus gyöngye vagy akár a Trónok harca. Marokkó itt ismét megmutatja egy másik arcát, különösen a nyugati hírességek gyakori jelenléte miatt.

A várostól mindössze 30 kilométerre azonban egy másik titkos kincs fekszik, amely elvarázsol. Ez az Ait Ben Haddou kasbah, az Atlasz-hegység egyik legszebb faluja. Az Ounila-völgyben fekszik, a Magas-Atlasz déli lábánál, a Szahara és Marrákes közötti karavánúton. Egyedisége miatt 1987-ben az UNESCO világörökségi listájára is felkerült.

Az 1740 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő távoli hegyi falu a Magas-Atlasz kapujának számít. Innen indulnak az emberek a Jebel Toubkal csúcsának meghódítására. A környező táj ismerős lehet, hiszen Martin Scorsese 1996-ban itt forgatta a Kundun című filmjét. A hegycsúcsok itteni panorámája a Himalája környezetét szimulálta, és a mai napig láthatók a forgatás egyes maradványai.

Mindenesetre ez egy csodálatos hely a környékbeli sétákhoz és a hegyi ösvényeken való túrázáshoz. A havas csúcsok árnyékában zöldellő dombok olyan varázslatos zugokat alkotnak, amelyeket mindenképpen érdemes felfedezni.