Beszereztem egy Osprey Variant 52 L hátizsákot – egy olyan zsákot, ami úgy néz ki, mintha Rony Plesl tervezte volna, ha történetesen outdoor felszerelésekkel foglalkozna. Ez egy praktikus (nemcsak) hegymászó hátizsák, annyi funkcióval, hogy az elején talán nem is tudod majd, hogyan használd ki mindet.
Szuper hátizsák minden körülményre, de főleg hegymászáshoz
| Előnyök | Hátrányok |
|---|---|
| + kis súly | - csak egy hozzáférés a fő rekeszhez |
| + habszivacs hátpanel a kényelemért hosszabb túrákon is | - a hátpanel nem állítható (nekem nem gond, de valaki hiányosságnak tarthatja) |
| + rengeteg hegymászó funkció | - hiányzik az esővédő huzat |
| + hágóvas-zseb nagyon tartós anyagból | - magasabb vételár |
| + a dizájn jól fog állni | - a mellkaspánt sípja fejjel lefelé van |
Nem vagyok kicsinyes, és a Kestrel 68, ami otthon a falon lóg, a legtöbbször két-három napos túráimhoz kissé robusztus. A Kestrel ráadásul nem rendelkezik középső kompressziós pántokkal, amelyek félig üres állapotban összehúznák a belső zsákot, így úgy döntöttem, kipróbálok valamit, ami egy kicsit kisebb, inkább a vertikális mozgásra orientált, és így jobban alkalmazkodik az olyan dolgok szállításához, mint a kötél, hágóvas, jégcsákány, mászócipő, expresszek és általában az összes hegymászó felszerelés.
A hátizsák igazán szuperkönnyű, annak ellenére, hogy kényelmes hátpanellel és kivehető alumínium kerettel van felszerelve. A 74 x 34 x 28 cm-es méretek mellett mindössze 1,53 kg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha 15 kg összsúlyú cuccot pakolsz bele, az valami rejtélyes módon elnyeli és megszűri.
A teljesen megpakolt hátizsák viselését azonban jelentősen megkönnyítheted a vállpántok és a deréköv helyes beállításával. Ennek köszönhetően a súly nagy részét a csípődön viszed, és egy húsz kilométeres menet után sem leszel teljesen kikészülve. Ha minden grammot számolsz, a derékövet egyszerűen kihúzhatod a szerkezetből. De ha túrázás közben szintkülönbségeket is leküzdesz, nem a legjobb ötlet megszabadulni a derékövtől.
Mi rejtőzik belül?
A fő rekeszhez való hozzáférés a hátizsák tetején található, és ez az egyetlen nyílás, amelyen keresztül be lehet jutni a zsákba és meg lehet tölteni. Maga a rekesz húzózsinórral zárható, amelynek kezeléséhez biztosan nem kell kézikönyv, és még így is kényelmesen kezelhető kesztyűben is.
A hátizsáknak nincs alsó hozzáférése a rekeszhez, mivel az elülső részén egy külső megerősített zseb található a hágóvasak és egyéb felszerelés számára, amely segít megvédeni a hátizsák egyik leginkább igénybevett részét az időjárás viszontagságaitól és a kopástól. Videón és képeken nem nagyon látszik, de amikor először láttam ezt a funkciót, azt gondoltam, csak egy nagy okos találhatott ki egy szövet zsebet hágóvasaknak. Hiszen kilyukad! A teljes kompressziós zseb azonban megerősített (nem tudom pontosan mivel, talán kevlár?), jól zárható és kellően ellenálló a durva bánásmóddal, sziklára helyezéssel és egyéb kisebb balesetekkel szemben, amelyek mászás közben vagy azon kívül előfordulhatnak.
A hátizsák alsó részén mindkét oldalon zsebek találhatók, amelyek nem túl rugalmasak, ami kicsit kár, mert ha szorosan megpakolod a hátizsákot, valószínűleg már nem tudsz beléjük tenni semmit. És amikor azt mondom, semmit, az azt jelenti, hogy már egy ujj sem fér be, nemhogy egy vizespalack. Ezt úgy oldom meg, hogy ha az említett nagy zsebben nincsenek hágóvasak vagy más terjedelmesebb anyag, akkor oda teszem a palackot. Ott végül is elég hely van, és a palack nem esik ki, mert az egész zseb meghúzható a kompressziós pántok segítségével, amelyek egyúttal összehúzzák a hátizsák teljes felső részét – nagyon jó funkció.
Pántok és hurkok...
A deréköven szuper hurkokat találsz, amelyek lényegében ugyanazok, mint a mászóbeülőn lévők. Tehát ha hátizsákkal mászol és beülő van rajtad, valószínűleg jól tudod, hogy a deréköv (ha be van csatolva) általában útban van a felszerelés kivételekor. A Variant 52 mindkét oldalán egy-egy hurokkal rendelkezik, amire elég felszerelést tehetsz. Aztán csak meghúzod az övet, hogy a súlyt ne csak a válladon cipeld, és ne borítson fel, mint egy napraforgót, és már mászhatsz is, mint egy úr.
További két extra hurok szolgál a hátizsák standba történő rögzítésére, ami szintén elég praktikus, mivel az az egy hurok, amely általában a fedél mögött van, nincs a hátizsák ilyen terhelésére tervezve, és elszakadhatna. A hátizsák jobb esetben csak a szikla alá esne, rosszabb esetben a völgy aljára. A hátizsák standba történő rögzítéséhez azonban saját karabinerekkel és megfelelő hevederekkel kell rendelkezned, különben csak bambán nézel majd arra a három hurokra. Bár a hátizsák kényelmes, fél órát ülni a standban akár 15 kg-hoz közeli teherrel és várni a haverra, amíg felmászik hozzád, nem éppen kényelmes, sőt ellenkezőleg. Szóval vigyázz ezzel.
A derékövről valakinek hiányozhat egy kis zseb az apróságoknak, amivel egyes modellek rendelkeznek. Személy szerint azonban feleslegesnek tartom, mert a mobilomat a nadrágzsebembe teszem, a kulcsokat egy kis karabinerre akasztom a fedél felső zsebében, így sosem hagyom el őket, a kés pedig? Nos, ha igazi természetjáró vagyok, valószínűleg a kés közvetlenül az övemen lesz, élezővel együtt.
...és egyéb pántok és hurkok
Szuper még a kötélrögzítő pánt, amelyet a zárt fedél – FlapJacket™ – fölé dobsz. A kötél így akkor sem esik ki, ha már előzőleg lecsatoltad a felső fedelet. A kötél szabad végei a rögzítő mandzsettával ellátott felső kompressziós pántok mögé rejthetők, így nem lazulnak meg és stabilan tartanak. Ha nem viszel magaddal kötelet, csak mondjuk egy sima derékaljat, azt is oda teheted, mivel a hátizsák nem rendelkezik semmilyen derékalj-rögzítő pánttal. De az ember ezzel is meg tud birkózni magától. :)
Ha azonban a felső fedél is fel van szerelve, lesz egy kis probléma azzal, hogy a fedél nem fekszik fel a hátizsákra, és kissé eláll. Ezt azonban viszonylag könnyen meg lehet oldani úgy, hogy meglazítod a fedelet a hátizsák testéhez rögzítő pántokat, és így tulajdonképpen csak megemeled az egész fedelet. Semmi sem fog elhajlani vagy erővel nehezen meghúzódni.
A fő kompressziós pántok ráadásul kellően hosszúak, így látszik, hogy a gyártó nyilvánvalóan számolt ezzel a használati móddal. Ha azonban a legmagasabb kategóriájú esztéták közé tartozol, akkor ez valószínűleg nem fog annyira tetszeni, mivel a nem teljesen zárt fedél, amely alatt a derékalj van, nem tűnik túl esztétikusnak. Arra is figyelni kell, hogy egy kis figyelmetlenséggel ne akadj be (a vonaton a kilincsbe vagy bármi másba, ami az utadban áll) és ne szakadjon le semmi.
Az Osprey Variant barátságban van a vízzel
A hátizsákban egy hidrozsák-zseb található, és a fedélnél egy nyílás is van a cső átvezetésére. Amikor teljesen megpakolt hátizsákkal vagyok, az vált be, hogy a Camelbak-emet felülre teszem az összes dolog tetejére, és nem mindenáron a megfelelő zsebbe gyömöszölöm. Amikor ugyanis több órán át mész és megiszod a teljes tartalmát, a következő feltöltésnél mindent bonyolultan ki kell venned, hogy a hidrozsákot visszatedd, ami néha igazi pokol. Az én módszeremmel a kezelés könnyebb, útközben semmi sem hűti a hátamat, és nem is aggódom, hogy a hidrozsák nagy nyomás alatt megrepedne és eláztatná az egész hátizsák tartalmát. És ha az összes vizet megittam, könnyen és gyorsan újra is tölthetem.
Egy kis mínusz jár a hátizsáknak azért, mert nincs integrált esővédője, így azoknak, akik anélkül nem tudnak élni, külön kell megvásárolniuk. A hátizsák ugyan tartós anyagokból (210D nylon shadow box és 210D high tenacity nylon) készült, én azonban a Jeseníky-hegységbe, a Beszkidekbe és a Nagy-Fátrába tett kirándulás során inkább a Kestrel esővédőjét használtam. De össze kellett húznom, mert a két hátizsák között elég nagy a méretkülönbség. Mehettem volna természetesen esővédő nélkül is, de nem akartam kockáztatni, hogy a dolgaim átázzanak, és egy többórás esőben tett túra után vizesből vizesbe menjek csak azért, mert egy dolgot a véletlenre bíztam.
Színek, színek, színkavalkád
Ami a megjelenést és a színt illeti, személy szerint a fekete és kék kombinációja jobban tetszett, de a vörös-narancs változat sem rossz. Mindazonáltal praktikusabb a fekete, amely a valóságban is ugyanolyan sötét, mint a képen. Amikor a hátizsák bepiszkolódik, az nem annyira fájdalmas, mint a vörös hátizsákon a fű vagy a moha/zuzmó foltjai.
Ha a hátizsákkal mászol vagy aktívan járod a hegyeket (gyakran és rendszeresen), bepiszkolódik, akár akarod, akár nem – leteszed valahova, nekitámaszkodsz, a vonaton a földre teszed, vagy beszállsz vele a buszba. Még ha „csak” mászol is benne, egy idő után látszani fog rajta. Az előnye viszont az, hogy ha bepiszkolódik, jól tisztítható. Én személy szerint outdoor ruházathoz való tisztítóspray-t használok, vagy klasszikus langyos vizet egy kis szappannal és egy szivacsot vagy rongyot.
Mik tehát az előnyök és hátrányok?
Valószínűleg felesleges felsorolni azokat a dolgokat, amelyek a hátizsáknak sok más modellel közösek, mint például, hogy hely van a hidrozsáknak, integrált síp a mellkaspánton, megerősített hárompontos rendszer, számos hurok és zseb a felszerelés rögzítésére vagy tárolására, vagy hogy rengeteg pánt van rajta a beállításhoz szinte bármihez. Én ezzel a hátizsákkal maximálisan elégedett vagyok.
Minden belefér, amire szükségem van, és a hátam sem fájt tőle még egy több mint ötven kilométeres Nagy-Fátra-átkelés után sem, sem a szlovákiai mászás után. Az 52 literes méret elegendő mind az egynapos túrákhoz, mind a többnapos kirándulásokhoz vagy túrákhoz. Ez egy szuper társ és jó befektetés a felszerelésbe, ami megtérül, és nemcsak sok egyedi élettapasztalat formájában.
Szerző: Honza Kaděra
fotó: ospreyeurope.com, instagram Osprey
