Manapság legtöbbünk zsebében ott lapul az okostelefon. Ha eltévedsz, nem gond: pár kattintás, bekapcsolod az adatforgalmat és betöltöd a térképet. Még internet sem kell, ha előre letöltöd az offline térképeket. A GPS-navigáció pedig viszonylag nagy pontossággal azonnal megmutatja, hol vagy. A térképpel való munka tehát a természetjárók elavult hobbija, aminek manapság már nincs gyakorlati haszna.
Ezzel természetesen nem értek egyet, különben nem szenteltem volna a tájékozódás témájának a Lépésről lépésre sorozat következő részét.
A fejlődést nem állíthatod meg... vagy mégis?
Ahogy már a felszerelésről szóló első részben említettem, a mobiltelefon egy igazi csoda, amely egyszerre több funkciót is ellát: internet, segítségkérés, zseblámpa, térkép és még sok más. Ha azonban a törékeny telefonod elromlik, meghibásodik, elázik vagy lemerül, egyszerre veszíted el az összes eszközt. Ráadásul GPS-jelet sem fogsz mindenhol.
Hogy ne csak pesszimista forgatókönyvekben gondolkodjunk: még ha a technika hibátlan is lenne, akkor sem fogja megmondani, melyik utat érdemes választanod. Ezért jó megtanulni érteni a térkép nyelvét és olvasni belőle. Végezetül, a térképpel való munka fejleszti a készségeket és az intellektust, és közelebb hozhat a tájhoz.
Szintvonalak – a táj ujjlenyomatai
A térképolvasás alapja a szintvonalak elvének megértése. Ezek olyan görbék, amelyek az azonos tengerszint feletti magasságú pontokat kötik össze. A szintvonalak a térképen szabályos magassági közökkel (úgynevezett alapszintközzel) vannak jelölve. Ezt az adatot a térkép jelmagyarázatában találod, és elsősorban a méretaránytól függ. A 10 méteres köz azt jelenti, hogy ha az egyik szintvonalon állsz, körülbelül 10 métert kell emelkedned, hogy elérd a következőt.
Ha a térképen a szintvonalak sűrűbben helyezkednek el, az azt jelenti, hogy a lejtő meredekebb, és fordítva. A szintvonalak alapján tehát felismerhetjük, hogy emelkedni vagy süllyedni fogunk-e, és milyen meredeken. Ha energiát szeretnél spórolni, választhatsz olyan utat, amely a szintvonal mentén halad (pl. a gerincen vagy két lejtő között).
Nagyon enyhe lejtő (Vysočina, Mapy.cz)
A szintvonalak azonban többre is képesek. Például segítenek a tájékozódásban. A kulcs az a képesség, hogy a tájat 3D modellként képzeld el, és érzékeld a domborzatát – hol lejt a felszín, és hol kezd el újra emelkedni. A térkép alapján alkotott kép és a valóság összehasonlítása segít felismerni, hol vagy éppen, ha például két koordináta között bizonytalankodsz. A térképen több hely is hasonlíthat egymásra, de a domborzat ritkán teljesen azonos. Ha ezt más tereptárgyakkal kombinálod, könnyebben és pontosabban határozhatod meg a pozíciódat.
Nagyon meredek lejtő (Sněžka, Mapy.cz)
Beszélgess a térképpel
A térkép „meghallgatásának” művészete a kérdezés képességén alapul. Felteheted neki például a következő kérdéseket: Lejt vagy emelkedik a terep? Az út jobb vagy bal oldalán emelkedik a lejtő? A terep süllyedése megfelel-e a térképen lévő szintvonalaknak azon a helyen, ahol azt hiszed, hogy vagy? A csúcs, amit magad előtt látsz, magasabb vagy alacsonyabb, mint a mellette lévő? A kérdésekre adott válaszok segíthetnek a helymeghatározásban, vagy figyelmeztethetnek, ha rossz úton jársz.
Ismeretlen terepen való mozgáshoz elengedhetetlen, hogy a lehető legtöbb információt tudd kinyerni a térképről. Személy szerint nekem bevált a térkép előzetes „beolvasása”, még akkor is, ha jelzett úton haladok. Ez azt jelenti, hogy nem csak akkor nézek a térképre, ha eltévedtem, hanem kb. minden öt kilométerenként átnézem a következő szakaszt. Bonyolultabb terepen hasznosabb rövidebb távokat beolvasni.
A térkép beolvasása lehetővé teszi, hogy gyorsan észrevegyem, ha letértem az útvonalról, például ha rájövök, hogy az erdőszélen kellene haladnom, miközben az erdő belsejében vagyok, vagy hogy az útvonal szilárd burkolatú úton vezet, nem pedig földúton stb. Figyelem például, hogy az út melyik oldalán folyik a patak, hol megyek át hídon, hol keresztezem az utat, és természetesen a már említett szintvonalakat. Hasznosak a jellegzetes tájékozódási pontok, mint a magányos épületek, út menti keresztek, kápolnák, tavak, kereszteződések, hegycsúcsok és a vonalas tereptárgyak, amelyek közé a már említett patakok, utak, vasutak és villanyvezetékek tartoznak. A különböző vonalak és pontok kombinációja nagyban segíthet a tájékozódásban.
Hagyd, hogy vezessenek
Néha azonban előfordul, hogy a terep nagyon átláthatatlan (nem tartalmaz semmilyen támpontot), vagy a térképhez képest megváltozott (pl. a gazdasági erdőkben folyamatosan új utak keletkeznek és régiek tűnnek el). Ilyen esetben segít egy megbízható iránytű (ideális esetben tájoló). Ez nemcsak a helyes irányt mutatja meg, hanem a távoli jellegzetes pontok (kilátók, hegycsúcsok stb.) segítségével meghatározhatod a pozíciódat a térképen az irányszögek metszéspontjának megkeresésével.
Az irányszög az a vízszintes szög, amelyet egy adott irány az északi iránnyal bezár. Olyan környezetben, ahol tényleg nincs mibe kapaszkodni, az egyetlen lehetőség az irányszög szerinti haladás. Nehéz terepen, például erdőben, egy fix irányban való gyaloglás azonban nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. Az irányszög szerinti tájékozódás tehát különösen nyílt terepeken, például bevetetlen mezőkön vagy síkságokon hasznos.
És mi van naplemente után?
Éjszaka jó jelzők a falvak és különösen a városok fényei, amelyek visszaverődnek a felhőkről, vagy ragyognak a horizont felett. Megmutathatják a legrövidebb utat a civilizáció felé, vagy segíthetnek a tájékozódásban. A tiszta égbolt lehetővé teszi a csillagok szerinti tájékozódást is. Ha nem vagy csillagász, elsősorban egy csillag fog érdekelni, mert az égbolton lévő összes többi objektum a északi féltekéről nézve mozgásban van.
A jól ismert Sarkcsillag (vagy Északi csillag) szinte egyenes vonalban fekszik a földtengely forgástengelyével az északi pólus irányában. A többi csillag mintha körülötte forogna. A Sarkcsillag segítségével könnyen meghatározhatod az északot. A csillag a Kis Medve (Kis Göncöl) csillagkép része, a farka hegyét alkotja. Egyszerűen megtalálhatod, ha 5x meghosszabbítod a Nagy Medve (Nagy Göncöl) két csillaga közötti tengelyt, lásd a képet. Északot a fák zuzmói vagy a hangyabolyok segítségével is meg lehet határozni, de ezek a módszerek a gyakorlatban meglehetősen pontatlanok és félrevezetőek lehetnek.
A Sarkcsillag meghatározása, forrás: www.astro.cz/clanky/hvezdy/polarka-se-znovu-probouzi-k-zivotu.html
A terepen való tájékozódás képessége véleményem szerint a sikeres túra alapfeltétele. Nemcsak a felesleges bolyongástól és az útvonal meghosszabbodásától kímél meg, hanem segítségkérésre is szolgálhat. Erre a célra szolgálnak a természetben, különösen a hegységekben elhelyezett mentési pontok. Ezek sárga táblák, amelyeket például fákon helyeznek el, és egy kód van rájuk írva. Ha segítséget hívsz, és megadod a legközelebbi pont számát, a mentők könnyen megtalálnak.
Természetesen diktálhatod a GPS-koordinátákat is (ebben a tekintetben felbecsülhetetlen segítség a Záchranka mobilalkalmazás, amellyel egy kattintással hívhatod a 155-öt, és egyúttal elküldheted az SMS-t a pozícióddal). Ha azonban nem vagy mentési pont közelében, térerőn kívül vagy, vagy a telefonod egyszerűen úgy dönt, hogy nem működik, egyetlen régi, bevált technika marad – a térképpel való munka.
A túrázásról szóló Lépésről lépésre sorozatban közösen végigmentünk a vándorlásra való felkészülésen – mit csomagoljunk, milyen hátizsákot válasszunk, hogyan készítsük elő a felszerelésünket és önmagunkat –, de összefoglaltuk azt is, mit együnk túrázás közben, mennyit igyunk és hogyan találjuk meg a helyes irányt. Most már csak az utolsó lépés maradt: elbúcsúzni a sorozattól és jó utat kívánni. Köszönöm a figyelmet, és kívánom, hogy minden kalandod zökkenőmentes, örömteli és beteljesítő legyen. És ne legyetek szomorúak a búcsú miatt... a te utad ugyanis most kezdődik!
Viszontlátásra a következő, önálló cikkekben, vagy a brnói Bagalio üzletben!
Jan Horák
A 4. számú fénykép forrása: Annie Spratt (Unsplash)
